A Maecenas-díj

Kortalanul időtálló az a normarend, amelyet az alapítók a Maecenas-díjjal szándékoznak közvetíteni. A díjat egy kamasz fiú bámulatra méltó magatartása hívta életre, amellyel hadat üzent fizikai korlátainak. Hoppárézimi! című írásában Zemlényi Zoltán óriási hitről és akaraterőről bizonyságot téve máig arra tanít bennünket, hogy az ember még a legnagyobb sorstragédiák közepette is megőrizheti méltóságát, s reményt adhat másoknak.
A díjjal az alapítók azt a célt kívánják szolgálni, hogy a társadalom számára konkrét emberi példákkal bizonyítsák: uniformizált világunkban fokozott jelentősége van az egyének, különösen az értelmiségiek értékteremtő munkájának, akik egy olyan korban is felelősséget éreznek embertársaik iránt, amelyben ez egyre kevésbé természetes.
A Maecenas-díjat az állampolgári, a nemzeti önbecsülés példáiért, az európaiság képviseletéért és nem utolsósorban az örök erkölcsi értékek megőrzéséért ítéli oda a Maecenas-díj Bizottság évről évre.

Díjazottak

1988: Ráday Mihály „városvédő”
1988: Széles Lajos, a Naxol felfedezője
1989: Konrád György író
1990: Szmaranda Enache bábművész
1991: Kocsis Zoltán zongoraművész
1992: Habsburg Ottó, az Európai Parlament tagja
1993: Farkasházy Tivadar publicista
1994: Moldova György író
1995-ben, 96-ban és 97-ben nem adták át a díjat
1998: Sztevanovity Dusán dalszövegíró [kép a díjátadóról]
1999: Darvas Iván színművész
2000: Koncz Zsuzsa előadóművész
2001: Váncsa István publicista
2002: Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke
2003: Fáy Miklós kritikus [kép a díjátadóról]
2004: Kányádi Sándor író, költő, műfordító [kép a díjátadóról]
2005: Zenthe Ferenc színművész [kép a díjátadóról]
2006: Kállai Ferenc színművész [kép a díjátadóról]
2007: Halász Judit színművész [kép a díjátadóról]