Sveva Casati Modignani a kortárs olasz szépirodalom egyik legkedveltebb szerzője,
nemzetközileg is nagy népszerűségnek örvend. Regényeit 17 nyelvre fordították
le. Az írói álnév mögött valójában két ember, Bice Cairati és Nullo Cantaroni
rejtőzött, egy szakmailag és a magánéletben is összetartozó pár, egészen a
férj, Nullo 2004-es haláláig.
Egyszer egy kiadói szakember Bice Cairati jelenlétében kijelentette, hogy
az olasz írók közül senki sem képes olyan családregényt írni, amilyen az angolszász
országokban rendkívül közkedvelt. Az újságírónő azon nyomban felvette a kesztyűt.
Férjével, Nullo Cantaronival már jó néhány oknyomozó könyvet írt kiadójának,
úgyhogy a kellő szakmai tapasztalat sem hiányzott. Így született meg azon
az estén, szinte véletlenül, a nagy sikerű írónő, Sveva Casati Modignani.
A szerzőpáros 1981-ben publikálta első regényét, amelyet máig 16 követett,
egyre lelkesebb közönség- és kritikai fogadtatás közepette, ráadásul egy részük
filmsikerré is vált. Regényeik pontosan olyan amerikai típusú bestsellerek
lettek, amilyenről a kételkedő szakember egykor álmodott.
Írói gyakorlatuknak köszönhetően családregényeik ötvözik a romantikát, az
akciót, az ármánykodásokat és a rejtélyeket, lélegzethez sem engedik jutni
az olvasót. A két újságíró remekül alkalmazkodott a négykezes munkához, és
műveik első próbálkozásra rögtön a sikeres Sveva Casati Modignani-regényekké
álltak össze. A cselszövésekkel, árulásokkal és szerelmekkel átszőtt cselekményt
Bice gyúrta egybe, míg Nullóra várt a szerkesztés, a szöveg csiszolgatása
és a jellemek megformálása.
Bice Cairati mindig is Milánóban élt. Ezer szál fűzi a városhoz. Nagymamája
házában lakik, ugyanott, ahol született, és ahol kislánykorát töltötte. Így
szereti jellemezni önmagát: "Milánóban születtem, ahol egy zsarnok tacskóval
élek. Két gyerekem van, rengeteg szerető rokonom és barátom, akik végtelen
türelemmel támogatnak, sok barátnőm, akikkel gyakran vitatkozom a kibékülés
öröméért. Szívesen főzök, hímzek és álmodozom. Szeretem az otthon készített
tortákat, a szentimentális filmeket, Paolo Conte és Frank Sinatra dalait,
a kertem virágait és a havat. Szeretném, ha mindig lenne néhány poénom, hogy
vígjátékokat írjak, hogy tudjam használni a számítógépet, és hogy ne érezzek
bűntudatot, amikor nem dolgozom. Gyűlölöm a háztartási gépeket, a kuktát,
az esőt és az arrogáns embereket."
A szerző hivatalos honlapja: www.svevacasatimodignani.it